EXTRÉM TESZT: Hogyan bírta az ELANUS távcső a nedvességet, a fagyot vagy a forró vizet?

Az optikai megfigyelő és irányzó eszközök az utóbbi időben hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Én személy szerint áttörésnek tartom a 2010-es évet, amikor egyetlen év alatt három új márka jelent meg a piacon - a GPO, a SIG Optics és a mai BlaserOptics. Olyanok alapították őket, akik valamilyen oknál fogva nem értettek egyet valamelyik nagy márka vezetésével (és most már mindegy, hogy ez vagy az, Leupold, Zeiss vagy akárki) és találtak egy partnert – egy befektetőt, aki elhitte, hogy optikát lehetne máshogyan is, olcsóbban és jobbban csinálni. Ma már jellemzően "valahol Ázsiában" készülnek az új márkák, hol saját tervezésük szerint, hol csak úgy, hogy valahol egy már létező és legyártott dizájnt ügyesen "újracsomagolnak", "újrafestenek". Csak néhány olyan gyártó van, amely még mindig a tervezéstől a végső csomagolásig gyárt Európában. A "valahol Ázsiában" gyártással elvileg semmi baj, a felhasználó szempontjából a felhasználónak csak két kulcskérdésre kell válaszolnia:

  • Mennyire fontos számomra az Ázsiából származó termék, vészhelyzet esetén ki tudom cserélni? És honnan? A közelmúltban lezajlott koronavírus válság és az ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a termelés „valahova Ázsiába költöztetése” azt jelentheti, hogy a fél világot átszelő ellátási lánc nagyon könnyen megszakadhat. Aztán szomorúan megsimogatod a szakálladat, és várod, hogy elkészüljön a javítás.
  • Mi a teljesítmény-ár arány? És nem csak az optikai teljesítmény számítható a teljesítményben, hanem a fent említett egyszerű javítási vagy reklamációs lehetőség, kommunikáció a gyártóval, ha valami másképp történik, mint amire szükségünk lenne.

Piacunk egyik új márkája a szlovák TETRAO (fordítva: siketfajd) márka, amelyet Szlovákiában az IBO VADÁSZ kiskereskedelmi láncon keresztül kínálnak. A TETRAO visszafogottan kezdett alacsony középtávú távcsövekkel és irányzékokkal, de nemrégiben bemutatta az új TETRAO Elanus sorozatot. Abban a pillanatban, amikor ezt a cikket írom, két távcsövet kínál - a 10x42-es távcsövet, amely ma valószínűleg a legkelendőbb kategória, és a 8x56-os távcsövet sötét és rossz fényviszonyok esetén. Mindkettő HD-ként van deklarálva. Ezeknek a betűknek nincs pontosan kodifikált jelentése, marketing konstrukcióról van szó, de általánosságban egy olyan termék megjelölésének tekinthetők, amelynek optikai rendszerének elemei fluorid üvegből vannak. Az eredmény jobb, élesebb kép legyen. De az üveg nem minden, különösen a fényáteresztést jelentősen befolyásolja a lencséken és a prizmákon lévő tükröződésgátló rétegek minősége, amelyek korlátozzák a belső fény szórását és elvesztését. A HD-nek egyszerűen jobb képet kell adnia, mint amit a HD attribútum nélküli távcső kínál. Tehát legalábbis elméletben, ahogy korábban mondtam, nincs kötelező érvényű szabályozás arra vonatkozóan, hogy mi HD és mi nem.

Először azzal kezdem, hogy mi a közös mindkét távcsőben. Mindkét távcső egy központi híddal rendelkezik, a jobb oldali csövön dioptriakorrekciós középső gombbal fókuszál, az okulárok behúzható okulárral rendelkeznek, hosszabbításuk három fokozatú. A testet mélybarna szintetikus gumi borítja. A külső felület finom homokmintával érdesített. A híd elülső oldalán a menetes kupak alatt egy menetes furat található a tartó állványhoz való rögzítéséhez. A távcső alapfelszereltsége mikroszálas kendővel, okulárral és lencsesapkával, puha szintetikus gumiból készült hordszíjjal és puha szintetikus gumiból, "neoprénből" készült hordozható táskával. Mindezt egy elegáns, túlnyomórészt fehér kartondobozban, matricával lezárva. Felbontás után a karton utolsó szárnyát ragasztott állandó mágnes tartja. A hordszíj hagyományos markolattal van rögzítve a távcsőhez. A távcsövek nitrogénnel vannak feltöltve, ami megakadályozza a látómező bepárásodását a levegő páratartalmának a csőbe való esetleges behatolása és az ezt követő páralecsapódás miatt az optikai elemeken.

A dioptria korrekciója (a jobb és a bal szem közötti dioptria különbségének kiegyenlítése) hagyományosan történik. Először csukja be a jobb szemét, a bal csővel nézzen egy 30-50 méterrel távolabb lévő kiemelkedő tárgyat, és óvatosan fókuszálja a képet a központi gombbal. Most nyissa ki a jobb szemét, és csukja be a bal szemét. A jobb cső dioptriakorrekciós gyűrűjének használatával, a központi fókusz gomb mozgatása nélkül, fókuszálja a képet a jobb csőben (miközben továbbra is ugyanazt a témát nézi).

Mindkét távcsövet alávetettem a szokásos rögtönzött klímatesztemnek. Először felteszem a távcsövet a fűtőtestre, és legalább 30 percig ott hagyom, hogy a távcső megfelelően felmelegedjen és a hő kitágítsa az esetleges illesztéseket. Aztán a zuhany alatt felteszem a távcsövet a polcra, és jól lezuhanyozom. A testemről visszaverődő víz szabadon eshet a vizsgált távcsőre. Figyelem, ez nem jelenti azt, hogy a zuhanyvíz közvetlenül a távcsőre permetez. A távcsövet a víz csapolása nélkül műanyag zacskóba tettem, és körülbelül 5°C-os hűtőbe tettem. Fél óra múlva megnézem a látóteret. A vizsgált "siketfajd" közül egy sem párásodott be, így a távcsövet betettem a fagyasztóba, kb -17°C-ra. Egy gyors pillantással (ahogy bepárásodik a üveg) ellenőrzöm a látómezőt - még most sem mutatkozott semmiféle légnedvesség behatolás és párásodás jele. Ezt követően az állítóelemek funkcióját próbáltam ki. A központi élezőgombok a vártnak megfelelően megmerevedtek, de funkciójukat megőrizték, bár a kötött kesztyűs kéznek gondja volt az irányítással, miután a felületet a négyzet alakú kiemelkedések érdesítették. A dioptriakorrekciós gyűrűk megőrizték funkciójukat, de itt már le kellett venni a kötött kesztyűt és puszta kézzel végeztem a beállítást. A "kis" TETRAO 10x42-en a visszahúzható fűzőlyukak teljesen működőképesek voltak, a "nagy" TETRAO 8x56-ban az egyik fűzőlyuk befagyott. Körülbelül 20 másodpercig tartottam a kezemben. A tenyér melegével a szemüregek meglazultak és a funkció teljesen helyreállt. A távcső szemközi távolságának beállítása ("törés") merevvé vált, de funkcióját megtartotta. Így mindkét távcső habozás nélkül átment a klímateszten.

Ezt követően eljött az ideje a távcsövek optikai tulajdonságainak tesztelésének. Referenciaként a Leupold 10x50 Tactical távcsövemet használtam, amit évek óta használok erre a célra. A mindig azonos szabvány használatának megvan az az előnye, hogy (ha a látásom nem romlik jelentősen) a különböző távcsövek vizsgálati eredményei összehasonlíthatók. A teszthez az eredetileg digitális fényképezőgépek és fényképezőgépek értékelésére kifejlesztett, de az én igényeimre is teljes mértékben használható ISO 12233 tesztmintát használom. Első lépésként a három (két TETRAO és az én Leupold) távcső közötti különbség leírására összpontosítottam még ideális fény mellett. A 10x-es nagyítású távcső között minimális volt a különbség, a 8x56-os TETRAO és mindkét 10x42-es távcső között körülbelül egy sraffozási fok volt a különbség.

A kis TETRAO képe látható párna vagy hordóhiba nélkül, a színmegjelenítés viszonylag hűséges. Dicséretet érdemel a színeltérések korrekciója (a kép kontrasztos széleinek keretezése sárga, kék vagy piros "glóriával"), ami csak a kép szélén és az igazán kontrasztos játékok során jelenik meg. A 113 m/1000 méteres látómező a mai kornak megfelelő, és lehetővé teszi a gyorsan mozgó vadak kényelmes követését - egyébként az én régi hűséges LeupoldTactical-om mindössze 90 m. A kis TETRAO képe lágy - olyan furcsán lágy kép, hogy az új Swarovski NL Pure-ra emlékeztetett. Hangsúlyozom, szerintem a kis TETRAO Elanus 10x42 HD kép nem olyan jó, mint a Swarovski jelenlegi zászlóshajója, a Pure távcső. Ez egy teljesen más liga. De van egy bizonyos forma a képnek abban a megfoghatatlan lágyságában. Nem tudom az okát, a Swarovskinál egy extrém látómező formájában adódik a magyarázat, de ebből a szempontból a kis TETRAO normális. A kép lágysága nem a kép elmosódása vagy olvashatatlansága. Inkább az élesség, a színvisszaadás, a kontraszt stb. általános eredménye. konkrét eszköz.

Az ISO 12233 formateszt segítségével vizsgálom a fényáteresztés mértékét. A próbamintát egy függőleges falra helyezem kb 20 méter távolságra, és a közelgő szürkületben figyelem, mikor kezd összeolvadni a mintán belüli kelés egy szürke területté. A vizsgált távcső és a szabvány közötti időkülönbségből ezután lehet megítélni a fényáteresztést. Bár a szabványos Leupold 50 mm-es objektívvel rendelkezik, a TETRAO 10x42 HD körülbelül 8 perccel tovább megőrizte a belső képet. Ebből arra következtethetünk, hogy a TETRAO fényáteresztése könnyen 85% felett lesz.

A nagy TETRAO-nak más képe van. A színmegjelenítés hűséges, a színek élénkek, erős kontraszttal. A látómező legszélén enyhe párnahiba található. A kép jól olvasható, tiszta. A kép lágyságának nyoma sincs. A nagy kontrasztú játékokban enyhe aberrációk vannak, a látómező közepe tiszta. Összességében nagyon jó a kép, amit szeretnék és elvárok egy gyenge fényű távcsőtől.

Az ISO 12233 formanyomtatványt használó teszt viszonylag egyértelmű volt. Ha a nagy TETRAO-ban teljes fényben látható legfinomabb négyzet belső rajzának elvesztése alapján ítélem meg, a belső sraffozás a Leupold után 18 perccel kezdett összeolvadni. Itt illik elmondani, hogy a nagy TETRAO kisebb nagyítású és teljes fényben egy fokkal lejjebb látta a belső szerkezetet a benchmarknál. Ha mindkét távcsövet az ISO 12233 értékelőlap ugyanazon a mezőjén értékeltem, az eredmény nagyon hasonló volt. Talán még egy kicsit jobban is. Összességében a nagy TETRAO fényáteresztése több mint 90%, talán még valamivel felette is, tehát nagyon jó. Ezt elsősorban az Abbe König prizmarendszernek tulajdonítom, amely eggyel kevesebb fénytörést mutat a Schmidt Pechan rendszerhez képest. Azt mondanám, hogy a felületi, tükröződésgátló rétegek mindkét távcsőn ugyanazok (zuhanypróba után így nézett ki). Ismétlem, hogy a kép egyértelműen eltér a kis TETRAO-tól. Nem azt mondom, hogy rosszabb vagy jobb. Ő egyszerűen más.

A két teleszkóp egyensúlya eltérő. Mindkét távcsőnél szükséges, hogy a mutatóujjal tudja működtetni a központi élességállító gombot. A kis TETRAO megközelítőleg a híd közepén van kiegyensúlyozva, a nagy TETRAO-nál a hidat visszatolták, súlypontja kicsit a híd első éle előtt helyezkedik el. A kis TETRAO természetes markolata a hüvelykujj a híd alatt, a kisujj a híd elülső éle előtt, a középső és a gyűrűsujj pedig a híd felső felületén. A nagyméretű TETRAO természetesen nagyon hasonlóan illeszkedik a kézbe, de itt is a középső és a gyűrűsujj a híd felső felületén található, de a lényegesen nagyobb tubus átmérője jobban nyitja a markolatát. Kezelése továbbra is kényelmes, de a súly egy idő után elfárasztja a hüvelykujját. A tömegközéppont eltolódását a nagy TETRAO-nál egy másik prizmakoncepció adja.

Mindkét távcső szemlencsesapkával rendelkezik, amelyek egy pár gumisapka formájában vannak, amelyeket egy kis hullámvonal köt össze. Az egész a hordszíj egyik karjára van felfűzve. Pont annyira tartja a szemkagylót, hogy jól védje a szemlencse lencséit, de nem annyira szorosan, hogy a hüvelykujjakat ne lehessen könnyen leejteni a távcső szemhez emelésekor. A lencséken két kupak található, mindegyik egy tubushoz van rögzítve. Jóllehet jól védik az objektívlencséket, és nem áll fenn az elvesztésük veszélye, eltávolításuk (a céltávcső látóterének felszabadítása) közel sem olyan gyors, mint a szemlencsesapkák esetében. Mindannyiunknak más a véleménye a lencsesapkákról, de valószínűleg ülve nyitnám ki, és csak a távcső tárolásakor zárnám be. Végül is az objektív lencse a földre dől, ha általában a nyakban hordják, és sokkal kevésbé szennyeződik, mint a szemlencsék.

Mindkét távcső megfelelő minőségű ahhoz, hogy a vadászok elsődleges célzóeszköze legyen. Ennek ellenére nem cserélhetők fel. Ha szeretsz mobil módon horgászni, akkor mindenképpen a kisméretű TETRAO Elanus 10x42 HD-t válaszd, a méretei és (legalábbis az én szemszögemből) a súlya mellette szólnak. A kis TETRAO-t órákig viselheti a nyakában, és nem lesz nehéz. Kompakt és érzékeny, egyszerűen jó társ egy sétához. Hogy őszinte legyek, a fő benyomásom a kis TETRAO-ról a kis méret, a könnyű súly és a jó kép kombinációja. A nagyméretű TETRAO Elanus 8x56 HD egyszerűen egy vadállat, súlyával hamar túlzásba kerül, ha hosszabb ideig viselik, főleg a nyakon. De ha éjszakai, ülő típus vagy, akkor ne habozz és nyúlj a nagy TETRAO-hoz. Ne féljen egy kicsit kisebb nagyítástól. Nem nézel messzire éjszaka, és nem olvasol le eggy szarvast. Kevés gyártó készít távcsövet az Abbe König rendszerrel, bár ennek hozzájárulása szerintem nyilvánvaló. Elvittem a nagy TETRAO-t egy teliholdas ülésre, és tényleg rendkívül kellemes volt. A súly nem számít, a távcsövet ülve is maga mellé teheti. Ha egy nagy TETRAO-t választ, akkor rossz fényviszonyok mellett is lényegesen jobb optikai teljesítményt nyújt. Hiszen te sem vadászol nagy távolságokra sötétben.

A puha hordtáskák kellemesek, nem kopognak, de csak övhuzat van bennük, horgonyzó elem nem a hordszíjnak. Egy bőven 1 kg-ot meghaladó tömegű nagyméretű TETRAO-nál szívesen venném a pánt rögzítésének lehetőségét. Mindkét tok tépőzárral záródik. Kétségtelenül funkcionális megoldás, de a tépőzárat (tépőzárat) nem lehet csendesen kinyitni. Vadászati ​​használatra ezért inkább egy jó öreg gombot vagy horog-hurkot választok. A TETRAO távcsőhöz hordozópánt is tartozik, aminek a nyakon nyugvó része puha "neoprénből", valamilyen szintetikus rugalmas gumiból készült. Az illeszkedő rész sajnos nincs ívre vágva, rugalmasságának köszönhetően ráül a nyakra. Furcsa módon nem nagyon izzadtam alatta. Főleg a kis TETRAO-val, ami könnyű. A nagy TETRAO-val a heveder pillanatok alatt kellemetlenül vágni kezd, a súlya egyszerűen nem tagadható. Legalábbis egy nagy TETRAO-nál én inkább egy kereszthevedert részesítek előnyben, ami jelentős súlyát a felhasználó teljes hátára teríti.

Mit mondjak zárásként? Mindkét távcső jó képviselője a mai megfigyelőoptika középosztályának, bár még 15 évvel ezelőtt is sikeresen megtámadhatta volna a prémium osztályt. Ilyen jelentős minőségi elmozdulás ment végbe ez idő alatt. Egyik embernek sem rossz választás. De ahhoz, hogy a TETRAO egy érvényes segítőtárs legyen, és a vadnézés igazi örömét nyújtsa, a vadászstílusának megfelelő távcsöveket kell választani.

Műszaki adatok:

TETRAO Elanus 10x42

MeoptaMeoStar B1 Plus 10x42

TETRAO Elanus 8x56

MeoptaMeoStar B1 Plus 8x56

Frontlencse mérete (mm):

42

42

56

56

Nagyítás:

10 x

10 x

8 x

8x

Optikai rendszer:

Schmidt Pechan

Schmidt Pechan

Abbe König

Schmidt Pechan

A kilépő pupilla átmérője (mm):

4,27

4,2

7, 0

7,0

Látómező (° / m/1000 m):

6,5° / 113 m

6,3° /111m

7°/ 122,5 m

6,4° /111m

Minimális fókusztávolság (m):

2,5 m

2,6 m

4,0 m

5,0 m

Magasság x Szélesség x Mélység (mm):

142 x 132 x 56

140 x 133 x 59

197 x 157 x 65

204 x 142 x 64

Súlya(g):

705

945

1280

1120

A blog szerzője: Ing. Martin Helebrant, MBA, hivatásos rovatvezető és aktív vadász

A TETRAO távcső kínálatát itt találja: TETRAO Távcső